| Itt vagy most: Személyes
Gyökereim
1986-ban születtem Kaposváron, szüleim második gyerekeként. Nővérem fogorvos, húgom középiskolás. Anyukám elsőgenerációs értelmiségi, német-francia-orosz-szakos nyelvtanár (érdekes, hogy a mai napig egyik nyelvet sem beszélem), apukám annak ellenére nem érzett elhivatottságot a mezőgazdasági egyetem befejezéséhez, hogy apai nagyapám egész életében jogászként dolgozott. Testvéreimmel kiskorunktól kezdve a könyvekre voltunk nevelve, ezért nem volt kérdés egyikünk esetében sem, hogy érettségit szerzünk, majd egyetemen
A megfelelő találatok elérése érdekében próbálj pontos keresőszavakat megadni.
Iskoláim
Általános iskolás tanulmányaimat szülővárosomban, a Kodály Zoltán Zene Tagozatos Általános Iskolában
A gimnáziumtól mostanáig
Magyar szakos lévén mindig fontos szerepet játszott az életemben az írás. Odahaza már kiskoromban írtam verseket, meséket, az első, nagyközönség előtti komoly megmérettetést azonban az jelentette, amikor 2006-ban blogolni kezdtem. A részben magánéleti, részben közéleti
Avagy az út, ami idáig vezetett
A közélet és a politika 12 éves korom óta foglalkoztat. Ez volt az az év ugyanis, amikor a jelenlegihez hasonló közhangulatban a Fidesz-MPP és szövetségesei alakítottak kormányt, mely hír bejelentését szülői tiltás ellenére ébren vártam az ágyamban, és követtem nyomon a szobai kis fekete-fehér televíziómon. Kaposváriként, a polgári oldal egyik fellegvárának tartott városban pedig több alkalommal is lehetőségem nyílt találkozni
Konferenciák, tanulmányi utak
A szakma fiataljainak nagyobb volumenű találkozói az évől-évre megrendezett politológus vándorgyűlések, a politikai kommunikációs konferenciák, valamint a Kárpát-medencei fiatal politológusok találkozói. Egyetemi éveim alatt valamennyi programba betekintést nyerhettem. 2006. márciusában egy őrülten izgalmas választási adok-kapok közepette szaktársaimmal elsőkézből juthattunk a pártok kampányinformációihoz a POLI2006 budapesti politológus vándorgyűlésen. Miskolci szaktársaim vendéglátói szeretetét (és a szakesteken felszolgált krampa nevű alkoholos
Hobbijaim
"Mit dolgozol? - Semmit. Mit csinálsz szabadidődben? - A munkám a hobbim" - ahogy ezt egyszer máshol már viccesen leírtam. Komolyra fordítva a szót, szerencsésnek mondhatom magam, mert soha nem unatkozom. Persze nem dolgozom mindig, de olyan soha nem fordul elő, hogy ne találnám fel magam, mindig van mit tenni.
Legtöbbször a barátaimmal vagyok, akik egy kicsit a távol lakó családomat