Tegnap általános választásokat tartottak Nagy-Britanniában. A ma reggelre összeszámolt szavazatok alapján a várakozásoknak megfelelően egyik párt sem szerzett abszolút többséget, a liberális demokraták pedig minden korábbi előrejelzés alatt teljesítettek. A három ciklus óta kormányzó Munkáspártnak csak a harmadik legnagyobb erővel lenne többsége, a szokásjog szerint a királynő a jelenlegi miniszterelnök Brownt kérheti fel koalíciós kormány alakítására. Közben elemzők most is azt találgatják, mi lehetett a választók üzenete a politikusoknak az eredménnyel.

A brit választási rendszer

Ahhoz, hogy megértsük, miért is történelmi ez a tegnapi választás, meg kell értenünk, hogyan működik a brit választási rendszer. A brit parlament kétkamarás, a Lordok Háza képviselői kinevezés alapján, míg a képviselőház (House of Commons) tagjai közvetlen választás által nyerik el mandátumukat. Ellentétben a hazai vegyes választási rendszerrel - egyéni kerületek, megyei listák és országos lista - az Egyesült Királyságban nem osztanak mandátumot listáról. A képviselőház 650 tagját ezzel azonos számú egyéni választókerületben választják meg, a kormányzó többséghez 326 mandátumot kell nyerni. A parlamenti helyet minden körzetben az a jelölt kapja, aki a legtöbb szavazatot szerezte. Nincsen tehát parlamentbejutási küszöb, ha egy párt bármely jelöltje megnyer egy körzetet, automatikusan tagja lesz a törvényhozásnak, függetlenül attól, pártja hány százalékot ért el országosan. Számunkra felfoghatatlan például, hogyan lehet egy 0,1%-os pártnak parlamenti képviselete - 42 ezer szavazattal és egy mandátum megnyerésével ennyi kellett ugyanis az Alliance Party-nak, hogy a következő törvényhozás tagja legyen. Talán a két ország eltérő politikai kultúrájából is következik, hogy nálunk elképzelhetetlen, hogy a kisebb pártok egyéni mandátumhoz jussanak, a választók inkább pártokra, mintsem jelöltekre szavaznak.

A politikatudomány úgy tartja, az egyszerű többségi választási rendszer kedvez a kétpártrendszer kialakulásának, távoltartja a parlamenttől a szélsőségeseket, egyben stabil kormánytöbbséget biztosít a kormányzó erőknek. Ez az, ami most Nagy-Britanniában megdőlt, a választási rendszer ellenére nem született stabil kormánytöbbség, ráadásul az sem világos, a mérleg nyelveként számon tartott liberális demokraták kivel lépnek koalícióra, a munkáspárti Brown-nal vagy a legtöbb szavazatot szerzett konzervatívok jelöltjével, Cameronnal.

Mi okozta a patthelyzetet?

Nagy-Britanniában tehát a jelenlegi nehéz helyzetet elsősorban az okozta, hogy hasonlóan a nálunk is megfigyelteknél, változás körvonalazódik a pártrendszerben. Míg az 1960-as években a két domináns erő - a konzervatívok és a munkáspárt - az országosan elnyerhető mandátumok 95 százalékát kapták, 2005-ben már kevesebb mint hetvenet. Ezzel párhuzamosan a kisebb, területi pártok előretörése figyelhető meg, országosan pedig a liberális demokraták stabil harmadik helyével magyarázható a jelenség. Bár a választások előtt közzétett felmérések - nagyrészt az Egyesült Királyságban újdonságnak számító tévévitáknak köszönhetően - a libdemek előretörését mutatták, az exit-pollok és a tényleges eredmények nem támasztják alá a párt a korábbiaknál jelentősebb térnyerését. Ezzel együtt fontos megjegyezni, hogy a jelenlegi helyzetben rajtuk múlik, merre fordul Nagy-Britannia a következő években.

Hung parliament, lesz-e koalíció?

A mostanihoz hasonló függő parlamentet utoljára 1974-ben eredményeztek az általános választások, akkor kisebbségi kormányzásba kezdett a legtöbb mandátumot szerzett párt, ám a felállás működésképtelennek bizonyult és még abban az évben új választásokat írtak ki. Tekintve, hogy Nagy-Britanniában még nem volt példa koalícióra, az előrejelzéseket látva a piac az idén is a konzervatívok kisebbségi kormányzását árazta be. A választás napjához közeledve azonban egyre többet kezdtek beszélni a Munkáspárt és a libdemek esetleges koalíciójáról, mint az utolsó olyan lehetőségről, amivel Gordon Brown hivatalban maradhat. A londoni tőzsde ezért szokatlanul korán, már hajnali egykor kinyitott az éjjel. Azonban, hogy lesz-e koalíció és ki kivel köti, még nem ismert. Szokásjog szerint a brit uralkodó, vagyis a királynő a jelenlegi miniszterelnököt kérheti fel kormányalakításra, eszerint Brown-nak kellene megegyezésre jutni a liberálisokkal. A liberálisok azonban az este folyamán is többször jelezték, először le kell fordítaniuk, mit üzentek nekik a választóik, valamint úgy vélték, bármely párt is kapja a legnagyobb felhatalmazást a brit választóktól, annak lesz joga, hogy kormányozzon. Hasonló álláspontot képviseltek a konzervatívok is, akik azt mondták, akár kisebbégben, akár koalícióban, de kormányozni fognak. Eszerint még egy konzervatív-liberális koalíció sem volna kizárt. Ami Brown további szereplését illeti, már a választás előtt jelezte, ha nem kap többséget a Labour, ő mindenképpen tovább áll. Ez tükröződött a választások estéjén mondott beszédében is, ami több ottani elemző szerint búcsú volt a kormányfői széktől, így valószínűsíthető, ha lesz is munkáspárti-liberális koalíció, Brown előbb-utóbb átadja a kormányrudat valaki másnak.

Mit mondanak az eredmények?

Ami az éjszakai eredményvárást illeti, a kiszámíthatatlanság izgalma az egész estén végigvonult. Többször, szinte tízpercenként fordult az állás, hol a konzervatívok, hol a munkáspártiak vezettek. Először a szavazatok 10 százalékos feldolgozottságánál érték be a konzervatívok a Labourt, hajnali 5 órakor pedig 50 százalékos feldolgozottságnál az látszott, hogy a konzervatívok önállóan is képesek lesznek biztosítani a kormányzáshoz szükséges abszolút többéget. Jelen állás szerint a konzervatívok kilenc parlamenti hellyel maradnak alul a Labour-höz képest, 306 mandátumukkal azonban (még nincs teljes feldolgozottság) nagyon messze vannak a 326 fős abszolút többség megszerzésétől.

A pártok élvonalbeli politikusainak némileg bizalomra ad okot - különösen fontos ez Brown és Clagg esetében -, hogy mindhárman újráztak saját választókörzetükben. Közülük a leglátványosabb győzelmet Cameron aratta, aki háromszor vert rá a Labour és ötször a libdemek jelöltjére egyéniben. Az ügyvezető kabinet szinte valamennyi minisztere ismét elhozta a mandátumot, néhány kivétel akadt csupán. A Labour egyelőre hátradőlhet, nem szenvedtek történelmi vereséget és második helyüket is képesek voltak megőrizni. A libdemek viszont minden várakozáson alul teljesítettek, amit a pártban hatalmas kudarcként értékeltek. További érdekesség, hogy a legtöbb mandátumot elnyert konzervatívok Wales-ben nagyon rosszul teljesítettek. Elemzők szerint ha ők alakítanak majd kormányt, az felerősítheti a skót függetlenedési törekvéseket.

A botrányokról

Meglepetésre a brit választások sem maradtak mentesek a szavazás körül lezajlott botrányoktól. A választások első fordulójában nálunk is ismert sorbanállás Nagy-Britanniában is megtörtént, ott az esőben voltak kénytelenek sorban állni az emberek, hogy szavazhassanak. Az illetékesek elismerték, nem voltak felkészülve a nagy létszámú szavazói csoportokra, ezt a szavazás lebonyolításáért felelős szervezet vezetője a túlságosan aktív elsőszavazókkal magyarázta. Az ottani választók azonban nem voltak olyan szerencsések mint a magyarok idehaza, a britek ugyanis 10 órakor valamennyi szavazókört bezártak, ezzel több tucat embert kizárva a választásból. A BBC-nek nyilatkozó illetékes szerint csupán a vonatkozó törvény rendelkezéseit hajtották végre, őket semmilyen felelősség nem terheli. Az eset kapcsán valamennyi párt miniszterelnök-jelöltje elítélően nyilatkozott, értelmiségiek pedig élő műsorban fakadtak ki, hogy Nagy-Britanniában, az európai demokrácia egyik bölcsőjében ilyen megtörténhetett.